Oktatással kapcsolatos idézetek
(979)
Ha valaki nem "jó" iskolába járt, vagy egyáltalán nem járt iskolába, az még nem jelenti azt, hogy ostoba.
Nincs az a bentlakásos iskola - bármily jónevű legyen is, vagy állami intézmény -, amely felérhet egy művelt anyával, ki a legédesebb elfoglaltságát és valódi üdvösségét lányai nevelésében leli.
A világon minden szülő azt hiszi, hogy ő az igazságot tanítja a gyermekének, amikor csupán ráerőszakolja azt, amit a legnagyobb udvariassággal kulturális mitológiának nevezünk.
Elképesztően felgyorsult az információ előállításának és terjedésének sebessége, különösen az internet és a web kiterjedésével. Ha a tudást nem pusztán információnak, hanem ennél többnek, valódi, hasznos tudásnak gondoljuk, akkor persze a gyorsulás már kevésbé szembetűnő és egyértelmű. Tudást szerezni, s még inkább egy adott terület "tudásanyagát" fejleszteni csak kitartó, hosszas munkával lehet. De nagyon fontos, hogy a következő generáció számára meg tudjuk mondani, hogy az elképesztő választékból melyik cikket, illetve könyvet érdemes elolvasni, s melyiket nem. Így az internet korában még fontosabbnak tartom a személyes kapcsolatokat, azt, hogy ezt az információt beszélgetés közben adjuk át egymásnak.
Érzelmi kötődés nélkül a mégoly érdekes tantárgy is csak egy újabb léc, amit át kell ugrani, legfeljebb az ugrás érdekes volt. Az újabb nekifutáshoz ösztönzés kell, ez nem megy emberi vonzás nélkül.
Nyuszika malmozik a kezével a barlangja előtt. Arra jön a Róka, és kérdi:
- Mit csinálsz itt, Nyuszika?
- Írom a diplomamunkámat.
- Te? Ne nevettess, te voltál az egyik legbutább az iskolában. És mégis miről? - kérdi a Róka.
- Hát arról, hogy hogyan együnk rókát. Ha nem hiszed el, menj be, és nézd meg magad!
A Róka bemegy, és soha többet nem jön ki. Jön a Farkas és a Medve is, egy-egy hasonló párbeszéd (farkasevés, medveevés) után ők is bemennek, és soha többet nem jönnek ki. Kisvártatva kijön az Oroszlán a barlangból, és nagyot nyújtózva megnyalja a száját. Mi ebből a tanulság? Teljesen mindegy, hogy miből írjuk a diplomamunkánkat, a lényeg, hogy a témavezetőnk értsen hozzá.
A tudományos ismeretterjesztésnek igen erős korlátai vannak, a téveszmés nézeteknek ugyanis nem elsősorban az ismerethiány az oka, hanem az a tény is, hogy gondolkodásunk pszichológiailag meghatározott.
Mindig jobb, ha te magad találod meg kérdéseidre a választ, mint ha készen megkapnád.
A matematika nem az, hogy képleteket bemagolunk és alkalmazunk. Nem attól leszek a matematikához értő ember, hogy fejből tudom a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Ezt a szemléletet nagyon jó lenne letörni, hogy a matematika tanulása ne egy mechanikus dolog legyen, hanem az, hogy gondolkozom, aktív cselekvője vagyok annak, ami történik, nem egy szolgaszerű végrehajtója az elmondott dolgoknak. (...) Gondolkozni örömet okoz. Az egy jó érzés, amikor én jövök rá valamire, sokkal jobb, mint amikor a tanár megmondja.
Amikor az állam nem látja el a feladatát, az nem csak az, hogy a kétszikűeket és az egyszikűeket nem tudja a gyerek, hanem roncsolja a következő generációnak a közösségben való hitét és a beilleszkedő-képességét is.
Aki rest a tanulásra,
Maga ellen vétkezik.
Gyermek, használj minden percet,
Mert az idő eltelik.
Azt hiszem, hiábavaló egy fiatal elmére ráerőltetni, hogy elfogadja, amit megérteni képtelen, mert hiszem, hogy minden ilyen erőltetett tanítást vissza fog utasítani, amint a kényszer (legyen az akár a szigorú tanító nádpálcája, akár az apa gyengédebb unszolása) megszűnik, és ami igaz a tudás átadására, az igaz az erkölcsi értékek továbbadására is.
A természet és az ember műveinek látványa, s a gyakorlati élet - ezek azok az egyetemek, ahol a kortárs társadalom valódi elsajátítása folyik. Az úgynevezett iskolák viszonylag sokkal lényegtelenebbek.